„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: – Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.”
Tamási Áron, Ábel Amerikában (1934)
Ki ne ismerné Tamási Áron híressé vált gondolatait? Ki ne tudná, hogy a fekete ember által kimondott szavak általában Erdélyt juttatják eszébe a magyaroknak?
Igen. Erdélyinek lenni kiváltság. Erdélyinek lenni felelősség. Erdélyinek lenni teher. Édes-keserű teher. Mert mindig ott van a kérdés, hová tartozom? A magyarsághoz? A sokszínűséghez? Kinek és mivel tartozom? A hegyekért, az erdőkért, a vizekért? Szüleimért, barátaimért? Lelkemért? Erdélyinek lenni nem állapot, hanem feladat. Mindent, amit kaptam, szebb és jobb állapotban vissza kell adni, szolgáltatni figyelemmel, türelemmel, odaadással. Azért, hogy a jövő generációknak is érdemes legyen ott élni, visszamenni, hazamenni.
A táj, a levegő, az illatok, a hangok, a nyelvek, mind-mind oly édesek, mint az álom. Itt emelkedik a Gutin, ott csillog a Szent Anna tó. Magasba száll az orgona hangja a Fekete templomban, illatozik a boglyába halmozott széna a domboldalon.
Erdélyt bejárni, megismerni, összetett feladat. Felkészülést, ráhangolódást, lelkesedést igényel, és persze egyéni, személyes érdeklődést, kíváncsiságot. Van, aki szeretné megismerni az ottani emberek gondolkodását, hangulatát, érzéseit, örömeit, bánatait. Van, aki tájakra, túrákra vágyik. Van, aki a városokat, nevezetességeket szeretné szemügyre venni, vagy éppen csak a különlegesebb ízekkel, ételekkel szeretné bővíteni étlapját. És van, aki mindenből szeretne egy kicsit látni, érezni, tapasztalni.
Ezen oldalon személyes és szubjektív szemszögből mutatjuk be, hozzuk közelebb Erdély csodáit mindazokhoz, akik még nem ismerik eléggé, vagy csak kíváncsiak egy másik nézőpontra is, esetleg egy kis nosztalgiára, visszaemlékezésre vágynak.
Aki erre a lapra tévedt, vagy éppen ezt kereste fel, jó helyen jár: talál itt útikalauzt, leírást, recepteket, híreket, érdekességeket, és reméljük, a válaszokat a kérdéseire.
Járjuk be tehát újra és újra, szavakban és képekben Erdély ösvényeit, kutassuk fel rejtett kincseit, hogy felfedezhessük, miért és hogyan is talált vissza otthonához Tamási Áron.
